1.) Bizonyos kapcsolataink vannak más gyülekezetekkel. Kell-e beleszólni egy másik közösség gyakorlatába, kritikával illetni azt, amit ott nem látunk helyesnek?

Válasz:

Az a tapasztalatunk, hogy nem kell, nem jó beleszólni, kritikával illetni egy másik közösség gyakorlatát. Ha megkérdeznek valami felől, mondjuk el, mi hogyan gyakoroljuk, és miért, de még a látszatát is kerüljük annak, hogy az ő gyülekezeti életükbe beleszóljunk vagy kioktassuk őket. Ez előbb-utóbb feszültséghez súlyosabb esetben a két gyülekezet kapcsolatának a megszakításához vezet.

2.) Az Úr Jézus az övéinek az egységéért imádkozott. Olyan egységért, amilyen az Ő egysége az Atyával. Sokszor látjuk és érezzük, hogy mi hívők messze állunk ettől. Több gyülekezet egységre való törekvése fulladt már a testvéri kapcsolatok teljes megszakításába. De akkor muszáj egyáltalán arra törekedni, hogy mindenben azonosan lássunk, vagy ez nem lehetséges? Hol szabjuk meg az elfogadható eltérések határát?

Válasz:

Úgy látom, nem helyes az a gondolkodás, hogy az egység azt jelenti, hogy mindenben azonos a látásunk. Ez lehetetlen, mert rész szerint van bennünk az ismeret. Az Ige azt mondja: Fil 3:15-16 ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni nektek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. Más ford.: ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.

Az egységről azt mondja az Ige: Ef 4:1-3 járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Nem azt mondja, hogy hozzuk létre, hanem tartsuk meg azt az egységet, amit Isten létrehozott. Ez pedig a Szt. Sz. egysége mindazokkal, akikben a Szt. Sz. van. Az egység megtartásához alázat, szelídség, hosszútűrés, és egymás szeretetben való elszenvedése kell.

Nem az eltérés elfogadható határát kell megszabnunk, hanem a két gyülekezet közti együttműködés, közös munkálkodás határait. Amiben egyetértünk, abban együtt tudunk munkálkodni. Amiben nem értünk egyet, abban ne is akarjunk együtt dolgozni. Ámós 3:3 Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?

3.) Sokszor látom magunkról, hogy hiányosságaink/hiányosságaim vannak, a gyülekezetünk messze nem a legjobb. Nagyon nehezen szánják oda a hívők magukat az Úrnak. Vagy csak egy bizonyos határig. Nem tudok dicsekedni a gyülekezetünkkel, lelki értelemben olyan „bénácskák-ügyetlenek” vagyunk. Sokszor megvetnek, lenéznek és lesajnálnak más egyházak tagjai. Nem tudunk olyan eredményeket felmutatni, amit manapság eredménynek tartanak más egyházak - igaz, hogy nem is akarunk! Éveken át, és nem látunk valódi megtérést, változást. Ugyanakkor, vannak áldások és vannak meghallgattatott imádságok, de éppen csak annyi, hogy túlzottan ne szomorodjunk meg.

Válasz:

Az semmit nem számít, hogy más egyházak, emberek mit mondanak felőlünk. Az Úr véleménye számít csak! Az Úr úgy tekint az Övéire, mint kicsiny nyájra, mint erőtlenekre. 1Kor 1:28-29 a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

Az viszont fontos, hogy ne csak egy bizonyos határig, hanem teljesen szánjuk oda magunkat az Úrnak.

Azt is vegyük figyelembe, hogy az utolsó napokban élünk, amire nem a nagy megtérések és szellemi ébredések a jellemzőek, hanem az, hogy még a hívők közül is lesznek, akik elszakadnak a hittől. 1Tim 4:1 A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek (démonok) tanításaira figyelmezvén.

Isten különös kegyelme, ha új megtérők vannak. A hangsúlyt – látásom szerint – arra kell tennünk, ahogy a Zsid 2,1-ben olvassuk, hogy el ne sodortassunk, hogy a testvérek megerősödjenek és növekedjenek. Amiért Pál apostol is imádkozott:  

Ef 3:16 Hogy adja meg nektek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben.

4.) Hogyan vélekedik a biblikus szeparációról/elkülönülésről? Milyen tapasztalatai vannak, hogyan élte/élték meg ezt a gyülekezetben?

Válasz:

Vannak olyan helyi gyülekezetek, akikkel soha nem alakult ki kapcsolat, de olyan is, akikkel volt kapcsolatunk, de egy idő után el kellett különülnünk. Az egyik ilyen eset az aliansz imahéttel kapcsolatos. Sokáig tartottunk egy helyi gyülekezettel ilyen módon kapcsolatot, és még az imahéten túl is volt, amikor találkoztunk. De több mint 20 évvel ezelőtt, amikor az a gyülekezet bekapcsolódott az ökumenikus imahétbe is, megszakítottuk a kapcsolatot. Az ökumenikus imahéten való részvételt még annak a gyülekezetnek az idősebb tagjai sem látták jónak. Azt mondták: „Mi különböző egyházakból jöttünk ki. Mi változott, hogy most menjünk vissza?” Ezen kívül az aliansz imahétre összeállított program sem olyan volt már, mint régebben. Szellemi értelemben teljesen ellaposodott.

A gyülekezetünkben ez az elkülönülés csak kevés testvérben vetett fel kérdéseket. A testvérek nagy többsége egyet értett vele.

5.) Mik azok a problémák, amik miatt szerinte mindenképpen el kell különülni egy közösségtől?

Válasz:

Két ilyen problémát látok:

1.) Ha abban a gyülekezetben megtűrik a bűnt. Ha nincs gyülekezeti fegyelem. 1Kor 5:1-2 Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte.

1Kor 5:7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt.

2.) Ha abban a gyülekezetben megtűrik a hamis tanítást. 2Kor 11:4 Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. Arra vigyázzunk, hogy a nyilvánvalóan hamis tanítás miatt különüljünk el, ne olyanok miatt, amiben más a látásunk, gyakorlatunk, de nem érinti az alapvető igei kérdéseket.

6.) Milyen célja lehet helyi gyülekezetek egymással való kapcsolattartásának?

Milyen módon lehet a gyakorlatban közösséget ápolni más helyi gyülekezettel?

Válasz:

A cél: A kölcsönös épülés és építés egymás hite és kegyelmi ajándékai által.

A közösségápolás a gyakorlatban: Egyrészt szolgáló testvérek, igehirdetők meghívása a másik gyülekezetből. Másrészt testvéri találkozók (konferenciák) rendezése, ahol nemcsak igehirdetés van, hanem a testvérek is bizonyságot tesznek.

7.) A helyi gyülekezetben náluk hogyan működött/működik gyakorlati módon a vezetés? Milyen fajta gyülekezetkormányzást gyakorolnak és hogyan?

Válasz:

Eleinte néhány (4-5) olyan férfitestvér volt, akik hordozták a gyülekezet szellemi terheit. Akkor ezekkel a testvérekkel együtt beszéltük meg, hogyan vezessük a gyülekezetet. Később, amikor több (8-10) férfitestvér lett, akikkel rendszeresen együtt imádkoztunk, már nem lehetett mindent abban a körben megbeszélni. Egyrészt sok időt vett igénybe, és a sok testvér sokféle látását nehéz volt egyeztetni. Ezért arra kértük a férfitestvéreket, hogy válasszunk 3 elöljáró testvért, akik együtt megbeszélik és döntenek a gyülekezetvezetés kérdéseiben. A döntésüket a többi férfitestvér tudomására hozzák, és ha nincs megalapozott ellenvélemény, akkor a döntésük szerint járunk el.

Kilenc férfitestvér felírt egy cédulára 3 nevet, akiket alkalmasnak tart elöljárónak. (Volt, aki több nevet írt, de jelezte, hogy a sorrend nem véletlen) Mikor a cédulákat megnéztük, láttuk, hogy teljesen egyhangúan döntöttek a testvérek. Egy kivételével minden cédulán ugyanaz a 3 név szerepelt. Az egy kivételnél csak 2 nevet tüntetett fel a testvér, de az a kettő azonos volt a többi cédulán is szereplővel.

A 3 elöljáró testvér egyike én vagyok. Szükség szerint külön találkozunk, imádkozunk, és megbeszéljük a kérdéseket. A többi férfitestvérrel minden pénteken este imaórát tartunk, és előtte beszélünk a gyülekezetvezetést érintő kérdésekről is.

8.) A gyakorlatban hogyan működik náluk a tagfelvétel? Esetleg hogyan változott ennek gyakorlata az évek során? Milyen tapasztalatai voltak e téren?

Válasz:

Az évek során nem változott a tagfelvétel rendje. Általában megvárjuk, míg valaki jelentkezik. Ritka, hogy valakinek felkínáljuk. Mikor jelentkezik valaki, akkor a férfitestvérek tudomására hozzuk, és aki akar, külön is elbeszélgethet vele. Aztán kitűzünk egy időpontot, amikor férfitestvérek közösen is beszélünk vele. Azt szeretnénk meglátni, hogy van-e új élete, és közénk helyezte-e az Úr. Ez utóbbi abból látszik, hogy köztünk szól-e hozzá az Ige, a köztünk élő testvérek közül valakikkel van-e szorosabb kapcsolata, imaközössége, el tudja-e fogadni az itteni rendet, köztünk látja-e a szolgálatát?

Ha férfikörben arra jutottunk, hogy új élete van, és Isten közénk helyezte, akkor gyülekezeti órán elmondjuk a többieknek, a nőtestvéreknek, és azoknak a férfitestvéreknek, akik nem voltak jelen a beszélgetésen. Megkérdezzük, hogy van-e valakinek kifogása az ellen, hogy az illető testvér a gyülekezet tagja legyen. Ha van ilyen (ritkán), akkor azt megvizsgáljuk, utána járunk, hogy a felhozott kifogás megalapozott-e. Ha nem megalapozott, akkor a következő gyülekezeti órára elhívjuk azt, akit fel szándékozunk venni, és megkérjük, hogy mutatkozzék be az egész gyülekezet előtt. Mondja el, hogyan tért meg, mikor született újonnan, hogyan vezette Isten a gyülekezetünkhöz, kikkel van szorosabb kapcsolata, milyen szolgálatot lát a maga számára a gyülekezetben. Lehet kérdezni is tőle. Utána bejelentjük, hogy a gyülekezet tagjának tekintjük, és elmondjuk, hogy ez mivel jár. Többek közt azzal is, hogy figyelemmel kísérjük az életét, gyülekezeti fegyelmet gyakorlunk irányába is.

Tapasztalat:

Mi eléggé meg szoktuk várakoztatni a jelentkező testvéreket. Többnyire az első jelentkezés alkalmával még nem vesszük fel. Figyeljük, hogyan reagál erre: elfogadja, vagy megsértődik, és elmegy, stb. Ennek ellenére mégis volt, amikor tévedtünk, és olyat vettünk fel a gyülekezetbe, aki nemsokára el is ment a gyülekezetből. Olyan is volt, akit tovább várakoztattunk, mint kellett volna, és láttuk, hogy ragaszkodik a gyülekezethez, és otthon érzi magát. Ki is jelentette, hogy ő akkor is ide tartozik, ha a testvérek ezt még nem látják, és nem vették fel a gyülekezet tagjai közé.

A tagfelvétel együtt jár a kenyértörésben való részvétellel, de a bemerítés külön kérdés. Ott azt is megvizsgáljuk, hogy látható-e az életében a régi halálba adása.

9.) Milyen tapasztalatai vannak a gyülekezeti fegyelem területén? Milyen veszélyekre hívná fel a figyelmünket?

Válasz:

Kétféle tapasztalatunk van.

1.) Voltak testvérek, akik a fegyelmezést elfogadták, megalázkodtak. Őket az Úr helyre állította, és a testvérekkel is helyre állt a közösségük. Ő voltak kevesebben.

2.) A többség nem fogadta el a fegyelmezést. Megsértődtek, vagy védték magukat. Nem alázkodtak meg. Voltak, akik egy idő múlva elhagyták a gyülekezetet.

Ezek közül voltak, akik évek múlva visszajöttek. Akkor alázkodtak meg, és ismerték el, hogy vétkeztek. Rendszerint újból beépültek a gyülekezetbe, és a mai napig ott vannak. De volt egy olyan esetünk is, hogy a visszajövetel után pár évre ismét elment a gyülekezetből.

Veszélyek:

A fegyelmezést nagyon körültekintően és tapintatosan kell végezni. Nemcsak azért, mert a testvérek nagyon érzékenyek, hanem az Ige is erre int. Ef 4:15 az igazságot követvén szeretetben. 2Tim 2:24-25 Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket.

10.) Mi a látása a hét első napja vagy Úr napja kérdésben? A gyülekezetükben hangsúlyos-e ennek a napnak a különlegessége, hogyan élik meg közösen?

Válasz:

1.) A hét első napját (vasárnapot) nem szoktuk az Úr napjának nevezni, mert úgy látjuk, hogy az Ige az „Úr napját” fenntartotta annak a megjelölésére, amikor az Úr ítél, kiönti a haragját. Két Ige a sok közül: Ézs 13:9 Íme az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. 2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

2.) A hét első napjának a különlegességét elismerjük. Ezen a napon támadt fel az Úr, és az apostoli korban ezen a napon jöttek össze, és emlékeztek az Úrra a kenyér megtörésével. Pl. Apcs 20:7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére (megtörésére). Mi is megtörjük minden vasárnap a kenyeret.

3.) Olyan értelemben nem hangsúlyos nálunk a hét első napja, ami emlékeztetne az ószövetségi szombat megtartásának előírására. Hogy pl. ezen a napon nem szabad semmit dolgozni, nem szabad messze menni, csak „szombatnapi járóföldre”.

Olyan értelemben sem hangsúlyos, hogy a hét első napján egész nap együtt legyen a gyülekezet. A gyülekezetben összejövünk ezen a napon, de nem a nap különleges szentsége miatt, hanem azért, mert ez a nap mindenkinek, vagy legalábbis a döntő többségnek szabad. Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Mi egyformának tartunk minden napot. Pl. az egész napos testvéri találkozókat (konferenciákat) szombaton tartjuk, mert ez a legalkalmasabb nap.

11.) Hogyan látja az éneklés, a hangszer kérdését a gyülekezetben?

Válasz:

Az éneklést igeinek tartjuk. Pl. 1Kor 14:15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel (szellemmel), de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel (szellemmel), de énekelek az értelemmel is. Azonban az éneklést nem kísérjük hangszerrel. Régen harmóniummal kísértük, de 15-20 évvel ezelőtt ezt megszüntettük 3 ok miatt.

1.) Jobban szerettünk volna az ének szövegére, és nem a dallamára és ütemére figyelni. Harmónium nélkül jobban érthető a hallgatók számára is a szöveg, ami az éneknek a legfontosabb része.

2.) A gyülekezetünkben régen sok zenész volt. Ma már kevesebb van. Azt vettük észre, hogy a zenészek közt bizonyos nézeteltérés, sőt versengés volt, hogyan kell harmóniummal kísérni az éneket. Jobbnak láttuk megszüntetni.

3.) Az újszövetségben nem olvasunk zeneszerszámokról a gyülekezetben. (A Jelenések könyvében olvasunk, de az a mennyben lesz, nem a földön, a gyülekezetben) Van, aki felveti, hogy az „énekel” szó, a görögben „pszalló” azt is jelenti, hogy húrt penget, húros hangszeren (lanton, hárfán) játszik. Bár Pál és Sílás a börtönben, kalodába szorítva biztosan nem pengetett lantot.

Az egyre jobban terjedő „dicsőítő ének és zenekarok” láttán jobbnak látjuk őrizkedni a hangszerektől.

12.) Hogyan gyakorolják az adakozást?

Válasz:

Soha nem szólítunk fel senkit adakozásra. Perselyt sem teszünk ki. A hitetlenektől nem is fogadjuk el. Azt sem tanítjuk, hogy tizedet kell adni. Azt tanítjuk, hogy mindenestől az Úréi vagyunk. Övé az életünk, az időnk, a pénzünk, annak csak sáfárai vagyunk, és majd az Úrnál el kell számolnunk mindennel, amit ránk bízott.

Azt tapasztaljuk, hogy a testvérek bőségesen adnak. Minden kiadásunkat fedezi, és még tudunk adni a szűkölködőknek is. Nemcsak a gyülekezetünkben, hanem másfelé is.

13.) Mit gondol a hitvallásokról? Érdemes-e készíteni, és ha igen, mire érdemes odafigyelni?

Válasz:

Mikor még a MKTGY-hez taroztunk, egyike voltam azoknak a testvéreknek, akik megszerkesztették a hitvallásunkat, mert a hatóságoknak be kellett adni. Nagyon sok munkát belefektettünk, mert sok gyülekezettel kellett egyeztetni. A végső változatot sem fogadta el mindenki. De magam is láttam, hogy ha senkivel nem kellene egyeztetnem, akkor is nehéz lenne olyan hitvallást megszerkeszteni, ami akár csak az én személyes hitemet híven tükrözné.

Mikor 2012-ben a MKTGY nem kapta meg az egyházi státuszt, mi – jó néhány más gyülekezettel együtt – nem mentünk be az egyesületbe. A mai napig nem kért senki tőlünk hitvallást. Kb. 2013-ban egyszer mégis elkezdtem leírni a hitvallásunkat, hátha szükség lesz rá. Egy idő után egyszerűen abbahagytam, mert ismét rájöttem, hogy nem tudok olyat készíteni, ami megfelelő lenne.

Nem látom jónak a hitvallásokat több szempontból sem. Legfőbb ezek közül az, hogy a leírt hitvallás vagy nem jelent semmit a testvéreknek, vagy abból előbb-utóbb merev dogma lehet. Betű lesz, ami megöl. Isten pedig az Ige és a Szt. Szellem által akar vezetni, az Úr Jézussal való élő kapcsolat alapján.

14.) Hogyan vélekedik Isten vezetéséről? Milyen szerepe van ebben Isten Igéjének és Szellemének?

Válasz:

E kettőnek: az Igének és a Szt. Szellemnek van döntő szerepe az Úr vezetésében. Nem hiszek abban, hogy ma Isten bárkinek külön kijelentést adna látomások által. Mikor az Úr vezetését keressük, azt tapasztaltam, hogy a Szt. Szellem eszünkbe juttat olyan Igéket, aminek alapján világossá válik előttünk Isten akarata. Ennek fontos feltétele, hogy ne legyenek előfeltételeink, elgondolásaink, amit nagyon szeretnénk, hanem teljesen bízzuk az Úrra, és féljük az Urat.

Zsolt 25:12 Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.

Zsolt 103:7 Megismertette az ő utait Mózessel; Izrael fiaival az ő cselekedeteit.

Mózes félte az Urat, és Isten vezette, utat mutatott neki. Izrael népe lázongott Isten ellen, nem félték Őt, ezért csak azt látták, amit az Úr cselekedett. Még akkor sem fogadták el Isten vezetését, amikor Mózes által világosan tudtul adta nekik.

15.) Milyen gyülekezeti közösségi alkalmakat/összejöveteleket tart fontosnak a gyülekezet életében és miért?

Válasz:

Amiket fontosnak tartok, azokat gyakoroljuk is. Ezek a következők:

1.) A kenyér megtörése vasárnaponként. Azért, mert az Úr ezt parancsolta. Aztán azért is, hogy emlékezzünk az Úrra, az Ő halálára, ami által nekünk bűnbocsánatot szerzett. Kifejezzük a hálánkat az Úr iránt, és emlékezzünk arra is, hogy visszajön az Úr. A végén sorban mindenki imádkozik, aki részt vett a kenyér megtörésében.

2.) Igehirdetési alkalom. Ez vasárnap van a kenyér megtörése után. Az Ige hirdetése mind a hívőknek, mind a még nem hívőknek fontos. Róm 1:16-17 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Az evangélium alatt nemcsak a megtérésre hívogató Igéket értem, hanem minden Igét, a mélyebb tanításokat is.

3). Gyülekezeti óra. Minden hónap első vasárnapjának délutánján van. Ez zártkörű, csak a gyülekezet tagjai vesznek részt rajta. Egyrészt megbeszéljük az egész gyülekezetre tartozó időszerű kérdéseket. Gyakoroljuk a közösséget azáltal, hogy el lehet mondani a terheket, kéréseket, kérdéseket lehet feltenni, és egymástól is kérdezhetünk bármit, ami a hitéletünket érinti. A végén imaközösséget gyakorlunk. Akkor is sorban mindenki szokott imádkozni.

4.) Nyilvános bizonyságtevő és kérdező alkalom. Ez minden hónap 2. vasárnapjának a délutánján van. Akár korábban írásban, akár a helyszínen szóban feltett kérdésekre válaszolunk. Ezek lehetnek igei, életgyakorlatot érintő, vagy bármilyen kérdés. Egymástól is kérdezhetünk. Lehetőség van bárkinek bizonyságot tenni. Ezt az alkalmat jónak tartom azért is, mert a látogatóinkat is jobban megismerjük.

5.) Nyilvános imaóra. Ez minden szerdán este van. Az elején a Bibliából egy imádságot olvas fel valaki, és röviden szól is róla. Azután elmondjuk, miért imádkozzunk. Első helyen szerepel az 1Tim 2:1-2 Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.

Aztán azokért is imádkozunk, akik valamilyen terhet hordoznak, akár a gyülekezetben, akár más gyülekezetekben országhatáron belül és kívül, akikről csak tudunk. Hangsúlyozzuk, hogy ne feledkezzünk meg a hálaadásról.

Kol 4:2 Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.

6.) Férfi közösségi- és imaóra. Ez minden pénteken van. Először olvasunk valamilyen könyvből, aminek a témája elsősorban a férfitestvéreket érinti. Most Jakob Kroeker: Világhatalom és Isten országa c. könyv van soron. Azután megbeszéljük az időszerű kérdéseket, és mindnyájan imádkozunk, akár egy-egy testvér többször is.

7.) Gyermekóra. A gyerekek részt vesznek a szülőkkel együtt a közös gyülekezeti alkalmakon, de ezen túlmenően tartunk gyermekalkalmakat is. A gyerekeket 2 korcsoportra osztottuk, és minden hónap 2. vasárnapjának délutánján, a nyilvános kérdező- és bizonyságtevő alkalommal egy időben van gyermekóra. Ezen kívül minden héten felteszünk a gyerekek (tanulók) számára egy-egy rövid igehirdetést a gyülekezet honlapjára. A tapasztalat szerint ezt a felnőttek is szeretik elolvasni vagy meghallgatni. Megjegyzem, hogy az igehirdetések is fenn vannak a honlapunkon.

8.) Alkalomszerűen a három elöljáró testvér külön is találkozik, hogy megbeszéljünk valamit, és együtt imádkozzunk.

Van két vidéki gyülekezet, akiket havi rendszerességgel látogat igehirdető testvér. (Kunágota, Békéscsaba)

Vidéken élő, idős testvérek látogatása is folyik, akik koruknál fogva már nem tudnak eljönni a gyülekezetbe, és nincs lehetőségük a honlapról sem meghallgatni az igehirdetéseket. Van, akinek alkalmas eszközön elvisszük az igehirdetéseket.

Évente 1-2 alkalommal országos testvéri találkozót tartunk. Szoktunk meghívni magyar anyanyelvű testvéreket külföldről is.

16.) Hogyan viszonyul a demokrácia kérdéséhez, a politikához? Mennyire hangzik el igei tanítás, útmutatás ilyen kérdésben a gyülekezetben?

Válasz:

A gyülekezetben nem demokrácia, hanem teokrácia legyen! Nem népuralom, hanem Isten uralma.

Politikai kérdésekkel nem foglalkozunk. Elvétve személyes beszélgetésben, ha kérdeznek el szoktuk mondani a véleményünket. Az Ige alapján – Róm 13:1 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek – felhívjuk a figyelmet a hatóságoknak való engedelmességre.

Országunk, és a világ országainak vezetőiért („minden méltóságban lévőért”) imádkozunk.

17.) Imre bácsi mit gondol a Biblia-fordításokról? Mennyire tulajdonít jelentőséget annak, hogy milyen alapszövegről készült a fordítás (ótestamentumi masszoréták és újtestamentumi Textus Receptus vagy akár Codex Sinaiticus, Alexandrinus, Vaticanus és modern kritikai szöveg)?

Válasz:

Mi a gyülekezetben megegyeztünk abban, hogy a Károli- Bibliát használjuk. A különböző, fellelhető Biblia-fordításokat meg szoktam nézni, különösen mikor egy-egy igehirdetésre készülök. Azzal egyáltalán nem foglalkozom, hogy milyen alapszövegből készül a Biblia-fordítás. Úgy gondolom, hogy az Ige megértésének a kulcsa nem a különböző alapszövegek és fordítások, hanem a Szt. Szellem. Nem vagyok annak a híve, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a görög és héber szavak elemzésére. 2Kor 3:5b-6 a mi alkalmas voltunk az Istentől van: Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.

Egyszer azt írta nekem valaki: „Milyen fordítást használjak? Nem tudok eligazodni, mert ellentmondásos információkra is rábukkanok, ami nagyon zavaró, akár a mi Károli Bibliánkkal, akár a Textus Receptussal és sok minden mással kapcsolatban is. Nagyon elfáradtam ebben. Vajon miért engedte meg ezt az Úr?“

Igen ez a kérdés: Miért engedte Isten, hogy az Igének sokféle fordítása, ferdítése, értelmezése legyen, amikor az Igének fontos minden szava, minden betűje?! Az Úr megtehette volna, hogy a mennyből minden népnek és nyelvnek küld egy tökéletes Bibliát. Miért nem tette ezt?

Valamikor régen olvastam egy cikket a katolikus Teológiában. A címe: A Biblia sebei. Arról szólt, hogy hasonlóság van a testté lett Ige és az írott Ige között. J. Kr. megsebesíttetett a mi bűneinkért, és ugyanúgy a Bibliának is vannak sebei. Egyik ilyen sebe éppen ez, hogy nincs meg az eredeti, csak különböző másolatok és tökéletlen fordítások vannak. Isten csodálatos módon mégis megszólaltatja az Ő Igéjét ezek által is. De nem a világ bölcsei előtt. Luk 10:21 Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

Olyan ez, mint amikor J. Kr. feltámadt a sebeiből, a halálból. Csak a kisdedeknek, az Övéinek jelent meg. A Bibliát nem a tudósok, hanem Isten alázatos gyermekei értik meg a Szt. Sz. által. Az Ő szívükben, szellemükben a Biblia is feltámad a sebeiből, és él. Nem a betű, hanem a Szt. Szellem által.

_ . _